Bejegyzések

2019 ilyen volt...

hogy milyen is, azt nem tudom ... december 15 körül azt éreztem, hogy csak legyen már vége, mert biztos hogy ennél csak jobb lehet. De azt kell mondjam, hogy nagyon küzdelmes volt de azért nagyon tartalmas és előre mutató. Az év legnagyobb eseménye mindenképpen az új autónk volt. Nyáron még nem gondoltam volna, hogy nekünk valaha lesz új autónk ... aztán eltelt fél év és lett. És bár a kereskedés és mindenki megpróbált mindent megtenni, hogy elrontsa az örömünk, sőt még én magam is, mert azt gondltam, nem érdemeljük meg, vagy hogy felesleges, végül csak öröm van benne. Szeretjük, hogy nagy, hogy elférünk benne, hogy jó vezetni, hogy a miénk ... jó sokáig a miénk. És hogy új. Ez mindenképpen nagy dolog. Mert ha azt nézzük, hogy nyaralni is voltunk, és bár az autóhoz anyuék is segítettek a bank is és az állam is, azért ez a két dolog mégis csak nagy. Krisztiánnak lett új munkahelye. Ami nagyon megnyugtató. Bár nekem még vannak kétségeim ... én nem látom még benne a tenni akarást, egye...

2019 téli szünet

január első napja van... tegnap volt szilveszter. Sokminden járt a fejemben ... hosszú év volt ... A karácsony egész jól telt. Azt hiszem, kicsit gyomor görcsösen indultam neki. Izgultam. Nem volt egyszerű az előtte lévő egy hónap. A kocsi átadási mizéria, ami talán 30-án végre lezárult ... kivéve, hogy kellene írnom egy panasz levelet és akkor mégsem zárult le. Szóval eléggé megviselt. Krisztián azt mondta, hogy én parázom túl ... nem tudom. MÉgse minden nap vesz át az ember egy null kilométeres új autót ... és megint sok pénzről volt szó. Szóval zűrösen indult és eléggé gyomor görccsel indultam neki. De aztán egész jól alakult. Úgy tűnt, mindenki elégedett lett. Jól sikerültek az ajándékok, kicsik odáig voltak az emeletes ágyért. Majának is nagyon bejött az e-book olvasó egyenlőre. Mamiéknál is jól alakult minden. Kisebb zörrenések és kisebb nyelések ugyan voltak, de ezeket leszámítva jól alakult. A családi karácsony is jó lett. Csak Kristóf és Anett nem jött el, de rajtuk kívül min...

Hazajönni egyedül először

hát nem úgy sikerült ahogy terveztem ... Úgy volt, hogy E-nek hat órája van, M-nek pedig 7. Ezért E egyedül jön haza, én itthon várom. Én vártam ... és vártam ... Majd mikor haza kellett volna már érkeznie, hív M. Mondjuk fura volt, mert E-vel úgy beszéltük meg, hogy hív mikor indul, de nem hívott senki. Szóval hív M, hogy most indulnak ... mondom E??? Hát hogy ott van vele ... mert hogy nem bírt engem felhívni, nem vagyok a telefonjában, és ezért nem indult el. De akkor most jönnek. Aztán hív az apjuk, mondom mi van, erre hogy akkor neki volt egy nefogadott hívása ismeretlen számról, akkor az biztos E volt. ... szuper ... semmi nem úgy sikerült ... A legjobb az egészben, hogy persze kinek a felelőssége, hogy jól legyenek beállítva a telefonok ... de én vagyok a barom, hogy ezt is miért nem én csinálom ...

2019 nyár

nyilván valami új kezdete is a szeptember. És valami véget ér. Véget ér a kötöttség nélküli élet. MIkor nem kell rohanni, mikor együtt lehetünk, még ha mindenki mást néz is. MIkor nem kell sietni a lefekvéssel, mikor nem kell veszekedni, hogy megcsinálja a házit, hogy bepakoljon. MIkor nekem is elefér, hogy egész napos itthon létük után, elpakoljak a konyhában, mert legalább a tányért kivitték a konyhába. De belefér, mert nem kell rohanni. Belefért a családi nyaralás. Istenem megint milyen jó volt. Ismerős helyen, a megszokott tengerpartunk, a kedvenc kempingünk. Amikor csak mi vagyunk és annyit vagyunk együtt, amennyit 24 órából együtt lehet lenni. A tenger illata, az íze a szánkban, mikor egyetlen gondunk, hogy a tengerpartra vagy a medencébe menjünk. És idén ott volt az első vidámparkos élményünk. Vagy a csodás sétánk Chomaccioban. Aztán volt itthon apa sokat. Naaagyon sokat. De végre új munkahely, új benyomások, új munka, új emberek. Megnyugvás ... reméljük. Aztán jutott idő egy...

Hát akkor írjunk...

Hát eljött 2019. Az elmúlt két hetet kb itthon töltöttük. Nagyjából nem csináltunk semmit. Ilyen talán még sosem volt. Rengeteget voltunk itthon és nem csináltunk semmit. Sose volt még ilyen hosszú a téli szünet, sose voltunk még ennyit itthon. Volt idő ... volt idő gondolkodni. Rengeteg bejegyzést olvastam mostanában. MIndenki évet értékel. Mert hogy nem lehet évet kezdeni, ha nem tűzöl ki célokat. Célt pedig csak úgy tudsz kitűzni, ha tudod hol tartasz most. ÉS azt pedig csak úgy lehet, ha értékeled az előző évet. Én ezeket katasztrófálisan éltem meg. Hol tartok? Sehol ... Mim van? Semmim ... magamba zuhantam... idén leszek 40 éves, és nem tartok sehol ... semmit nemtudok felmutatni ... szuper ... HOva tartok ... sehova. Próbálok a túlélésre játszani. Napról napra túlélni. Munka, gyerekek, háztartás bermuda háromszögében életben maradni és nem elveszni ... de elvesztem. Hol vagyok én ... hát nem középen ... legfőképpen sehol. Útálom a munkám. A gyerekek nem tűnnek ki semmiben, kat...

2018

Lassan vége az évnek ... olyan sok minden történt. Az év azzal kezdődött, hogy elvágtam az ujjam. Már ekkor lehetett tudni, hogy ez nem jó ómen ... aztán folytatódott az epe gyulladásommal és az én további évemet tulajdonképpen ez határozta meg. Hiszen bár a gyulladás elmúlt, de a diéta és az étkezés megváltoztatása folyamatosan jelen van azóta is. És ha kicsit vétek, akkor bizony jelez a szervezetem ... Ami még nekem nagyon megváltoztatott ez az év, hogy nagyon nagy mértékben hanyagolom a húst. A munkahelyemre egy új lány érkezett, aki vegetáriánus és felhívta a figyelmem egy étel szállítóra a vegalife-ra. Mivel nagyon finoman főznek, immár több mint fél éve onnét rendelek a munkahelyemre ebédet. Ezzel hatalmas előre lépést tettem a húsmentesség felé. És ahogy teltek a hónapok, bizony megszokta a szervezetem és most már érzem hogy mennyire megterhelem, ha néha húst eszem. És bizony az epém is hálás érte. A legutóbbi kontrollon nagyon meg lettem dícsérve, tisztult és mintha kisebb let...

És elkezdődött ...

Pedig olyan bizakodó voltam. Tényleg. Úgy éreztem, minden megvan, fel vagyok készülve, mindennel elkészültünk időre. Csak egy valamivel nem számoltam ... a gyerek lelkével. történt ugynis, hogy minden ok volt. Reggel kelés (mondjuk én már olyan izgatott voltam, hogy 3tól nem tudtam aludni) mindenki felkelt időben, Maja reggelizett is, kaptak kakaót, mindenki felöltözött rendesen, időben elindultunk. Volt idő mindenre. Kényelmesen sétáltunk az oviba, Jana örült, aztán séta a hévhez. Beszélgettünk. Többek között arról, hogy Maja felvételizni fog, van e kedve elmenni másik suliba, milyen lesz a felévteli, kell e elmenni stb. MInden kellemes, idilli. Oda értünk. Maja terme nyitva volt, sokan voltak már ott. Puszi, és mentem Erikkel, akinek akkor nyitották a termét, bementünk és tanakodtunk, hogy hova is üljön. Még kevesen voltak, azok közül, akiket szeret, nem is voltak. Maja időnként megjelent, de nem tűnt fel, hogy gond lenne. Aztán leültettem Eriket, odaadtam a pénzt és a bizonyiítván...