Hát akkor írjunk...
Hát eljött 2019. Az elmúlt két hetet kb itthon töltöttük. Nagyjából nem csináltunk semmit. Ilyen talán még sosem volt. Rengeteget voltunk itthon és nem csináltunk semmit. Sose volt még ilyen hosszú a téli szünet, sose voltunk még ennyit itthon. Volt idő ... volt idő gondolkodni. Rengeteg bejegyzést olvastam mostanában. MIndenki évet értékel. Mert hogy nem lehet évet kezdeni, ha nem tűzöl ki célokat. Célt pedig csak úgy tudsz kitűzni, ha tudod hol tartasz most. ÉS azt pedig csak úgy lehet, ha értékeled az előző évet. Én ezeket katasztrófálisan éltem meg. Hol tartok? Sehol ... Mim van? Semmim ... magamba zuhantam... idén leszek 40 éves, és nem tartok sehol ... semmit nemtudok felmutatni ... szuper ... HOva tartok ... sehova. Próbálok a túlélésre játszani. Napról napra túlélni. Munka, gyerekek, háztartás bermuda háromszögében életben maradni és nem elveszni ... de elvesztem. Hol vagyok én ... hát nem középen ... legfőképpen sehol. Útálom a munkám. A gyerekek nem tűnnek ki semmiben, kat...