Hát akkor írjunk...
Hát eljött 2019. Az elmúlt két hetet kb itthon töltöttük. Nagyjából nem csináltunk semmit. Ilyen talán még sosem volt. Rengeteget voltunk itthon és nem csináltunk semmit. Sose volt még ilyen hosszú a téli szünet, sose voltunk még ennyit itthon.
Volt idő ... volt idő gondolkodni. Rengeteg bejegyzést olvastam mostanában. MIndenki évet értékel. Mert hogy nem lehet évet kezdeni, ha nem tűzöl ki célokat. Célt pedig csak úgy tudsz kitűzni, ha tudod hol tartasz most. ÉS azt pedig csak úgy lehet, ha értékeled az előző évet.
Én ezeket katasztrófálisan éltem meg. Hol tartok? Sehol ... Mim van? Semmim ... magamba zuhantam... idén leszek 40 éves, és nem tartok sehol ... semmit nemtudok felmutatni ... szuper ...
HOva tartok ... sehova. Próbálok a túlélésre játszani. Napról napra túlélni. Munka, gyerekek, háztartás bermuda háromszögében életben maradni és nem elveszni ... de elvesztem. Hol vagyok én ... hát nem középen ... legfőképpen sehol. Útálom a munkám. A gyerekek nem tűnnek ki semmiben, katasztrofális ahogy tanulnak, nem motiválhatóak semmivel. És a háztartás? Romokban ... sehol nem találok egy tiszta felületet, egy rendezett sarkot. EGy pontot ahol csak szép valami, hogy megpihenjen a szemem. Hát ilyen az én évértékelésem. Eljutottam a sehova.
Szuper. Kétségbe estem ...
Ma csütörtök van. Gyerekek suliba én még itthon maradtam, mert rendbe szedtem a lakást a maratoni itthonlét után. Illetve inkább tüzet oltani, mert hogy mikor lesz rend ...
És leszedtem, elpakoltam a fát és a karácsonyi díszeket. Bekapcsoltam a zenét és pakoltam ... és akkor rájöttem. Tulajdonképpen mit számít mindez. MIt is akanék. Vállalatot irányítani? Meg kell találni a fókuszt ... mindent nem lehet. Végül is itt vagyunk egymásnak, boldogok vagyunk, együtt vagyunk. Kisebb surlódások ellenére mégis tudunk mosolyogni. Van munkánk, van lakásunk és ha jó Isten is úgy akarja tudunk menni idén is nyaralni. MI más is kellhet. Sokminden, de tulajdonképpen ez is elég. :)
Szóval én így kezdem az évet. Hogy ami van, az pont elég. Ha ennél kicsit több lesz, az szuper, de ha jövőre is csak ennyi tudok a magaménak már megérte végig gürcölni ezt az évet is.
Amin tényleg szeretnék változtatni az a gyerekek ... persze hülye dolog, hogy nem tűnnek ki semmiből és ezért élem meg kudarcként. Dehogy ... csak inkább lusták. Nagyon lusták ... és hogy ebben mennyi a mi részünk és mennyi amit a társadalom hoz magával nem tudom. De ez így nem jó. Ezen is szeretnék változtatni. És bár úgy érzem az esetek 90%-ban, hogy ez szélmalom harc, melyben egyedül küzdök négy ellen, remélem jövőre elmondthatom, hogy haladtunk. Legyen ez a célkitűzés. Legyen ez, amiért megéri harcolni nap mint nap ... a többi meg le van szarva ;)
Volt idő ... volt idő gondolkodni. Rengeteg bejegyzést olvastam mostanában. MIndenki évet értékel. Mert hogy nem lehet évet kezdeni, ha nem tűzöl ki célokat. Célt pedig csak úgy tudsz kitűzni, ha tudod hol tartasz most. ÉS azt pedig csak úgy lehet, ha értékeled az előző évet.
Én ezeket katasztrófálisan éltem meg. Hol tartok? Sehol ... Mim van? Semmim ... magamba zuhantam... idén leszek 40 éves, és nem tartok sehol ... semmit nemtudok felmutatni ... szuper ...
HOva tartok ... sehova. Próbálok a túlélésre játszani. Napról napra túlélni. Munka, gyerekek, háztartás bermuda háromszögében életben maradni és nem elveszni ... de elvesztem. Hol vagyok én ... hát nem középen ... legfőképpen sehol. Útálom a munkám. A gyerekek nem tűnnek ki semmiben, katasztrofális ahogy tanulnak, nem motiválhatóak semmivel. És a háztartás? Romokban ... sehol nem találok egy tiszta felületet, egy rendezett sarkot. EGy pontot ahol csak szép valami, hogy megpihenjen a szemem. Hát ilyen az én évértékelésem. Eljutottam a sehova.
Szuper. Kétségbe estem ...
Ma csütörtök van. Gyerekek suliba én még itthon maradtam, mert rendbe szedtem a lakást a maratoni itthonlét után. Illetve inkább tüzet oltani, mert hogy mikor lesz rend ...
És leszedtem, elpakoltam a fát és a karácsonyi díszeket. Bekapcsoltam a zenét és pakoltam ... és akkor rájöttem. Tulajdonképpen mit számít mindez. MIt is akanék. Vállalatot irányítani? Meg kell találni a fókuszt ... mindent nem lehet. Végül is itt vagyunk egymásnak, boldogok vagyunk, együtt vagyunk. Kisebb surlódások ellenére mégis tudunk mosolyogni. Van munkánk, van lakásunk és ha jó Isten is úgy akarja tudunk menni idén is nyaralni. MI más is kellhet. Sokminden, de tulajdonképpen ez is elég. :)
Szóval én így kezdem az évet. Hogy ami van, az pont elég. Ha ennél kicsit több lesz, az szuper, de ha jövőre is csak ennyi tudok a magaménak már megérte végig gürcölni ezt az évet is.
Amin tényleg szeretnék változtatni az a gyerekek ... persze hülye dolog, hogy nem tűnnek ki semmiből és ezért élem meg kudarcként. Dehogy ... csak inkább lusták. Nagyon lusták ... és hogy ebben mennyi a mi részünk és mennyi amit a társadalom hoz magával nem tudom. De ez így nem jó. Ezen is szeretnék változtatni. És bár úgy érzem az esetek 90%-ban, hogy ez szélmalom harc, melyben egyedül küzdök négy ellen, remélem jövőre elmondthatom, hogy haladtunk. Legyen ez a célkitűzés. Legyen ez, amiért megéri harcolni nap mint nap ... a többi meg le van szarva ;)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése