És elkezdődött ...
Pedig olyan bizakodó voltam. Tényleg. Úgy éreztem, minden megvan, fel vagyok készülve, mindennel elkészültünk időre. Csak egy valamivel nem számoltam ... a gyerek lelkével.
történt ugynis, hogy minden ok volt. Reggel kelés (mondjuk én már olyan izgatott voltam, hogy 3tól nem tudtam aludni) mindenki felkelt időben, Maja reggelizett is, kaptak kakaót, mindenki felöltözött rendesen, időben elindultunk. Volt idő mindenre. Kényelmesen sétáltunk az oviba, Jana örült, aztán séta a hévhez. Beszélgettünk. Többek között arról, hogy Maja felvételizni fog, van e kedve elmenni másik suliba, milyen lesz a felévteli, kell e elmenni stb. MInden kellemes, idilli.
Oda értünk. Maja terme nyitva volt, sokan voltak már ott. Puszi, és mentem Erikkel, akinek akkor nyitották a termét, bementünk és tanakodtunk, hogy hova is üljön. Még kevesen voltak, azok közül, akiket szeret, nem is voltak. Maja időnként megjelent, de nem tűnt fel, hogy gond lenne. Aztán leültettem Eriket, odaadtam a pénzt és a bizonyiítványt, majd Maja megjelent, hogy fogjam meg a táskáját. Én meg csodálkozva kérdem, hogy miért nem raktad le a helyedre, ahova szeretnél ülni? Csak néz rám, hogy nem tudta hogy hova és nem akarta. Akkor már féltem. Aztán odamentünk a terméhez, és akkor szembesültünk vele, hogy már mindenki ül, mindenkinek van helye. Hat 4es vagy hatos asztal volt, és háromban lányok ültek, háromban pedig fiúk. És már csak egyetlen hely volt üres, a fiús asztalnál. Maja teljesen kétségbe esett, akkor esett le neki, hogy oda kell ülnie. Nem akart, sírt. Én meg tehetetlenül álltam ott, és nem tudtam neki mondani semmit. Csak az járt a fejelebe, hogy nem értem miért nem rakta le a táskáját. Azt hittem, ügyesen megoldja, helyette csak téblábolt és azt se tudta mi van. Én meg nem értettm, hogy ezt miért olyan nehéz megoldani. Csak sírt. Kérdeztem ki mellé szeretne ülni, hogy akkor szólok neki, hogy üljön át Majával egy másik asztalhoz ... de senki mellé nem akart ülni, és már nem is lehetett volna, mert mondom,csak egy hely maradt ... annyira sajnáltam.
Marcsi néni oda jött és kérdezte mi a baj. Elmondtam, hogy nagyon elkeseredett, mert már csak egy hely maradt a fiús asztalnál. Akkor ő megoldotta végül is, mert két lányt összébb csúsztatott így Maja oda fér harmadiknak, de nagyon kisírt volt a szeme, és szomorú volt Annyira sajnáltam.
És most is ... nagyon remélem, hogy azért a nap többi része jobban alakul ... Pimpit kértem meg, hogy menjen érte, remélem jól tettem. Kicsit beszél vele, meg majd én is itthon ...
Szóval kész csőd lett az első nap ... nem hiába nem vártam én ezt ....
Ráadásul Maja 2kor végez, Erik fél5kor és közben van egy hangszer beíratokzás 4-6ig, Janát meg fél egykor hozom el ... jaj, ki az aki ezt várta?!?!?! Hát én nem!!!!!!
történt ugynis, hogy minden ok volt. Reggel kelés (mondjuk én már olyan izgatott voltam, hogy 3tól nem tudtam aludni) mindenki felkelt időben, Maja reggelizett is, kaptak kakaót, mindenki felöltözött rendesen, időben elindultunk. Volt idő mindenre. Kényelmesen sétáltunk az oviba, Jana örült, aztán séta a hévhez. Beszélgettünk. Többek között arról, hogy Maja felvételizni fog, van e kedve elmenni másik suliba, milyen lesz a felévteli, kell e elmenni stb. MInden kellemes, idilli.
Oda értünk. Maja terme nyitva volt, sokan voltak már ott. Puszi, és mentem Erikkel, akinek akkor nyitották a termét, bementünk és tanakodtunk, hogy hova is üljön. Még kevesen voltak, azok közül, akiket szeret, nem is voltak. Maja időnként megjelent, de nem tűnt fel, hogy gond lenne. Aztán leültettem Eriket, odaadtam a pénzt és a bizonyiítványt, majd Maja megjelent, hogy fogjam meg a táskáját. Én meg csodálkozva kérdem, hogy miért nem raktad le a helyedre, ahova szeretnél ülni? Csak néz rám, hogy nem tudta hogy hova és nem akarta. Akkor már féltem. Aztán odamentünk a terméhez, és akkor szembesültünk vele, hogy már mindenki ül, mindenkinek van helye. Hat 4es vagy hatos asztal volt, és háromban lányok ültek, háromban pedig fiúk. És már csak egyetlen hely volt üres, a fiús asztalnál. Maja teljesen kétségbe esett, akkor esett le neki, hogy oda kell ülnie. Nem akart, sírt. Én meg tehetetlenül álltam ott, és nem tudtam neki mondani semmit. Csak az járt a fejelebe, hogy nem értem miért nem rakta le a táskáját. Azt hittem, ügyesen megoldja, helyette csak téblábolt és azt se tudta mi van. Én meg nem értettm, hogy ezt miért olyan nehéz megoldani. Csak sírt. Kérdeztem ki mellé szeretne ülni, hogy akkor szólok neki, hogy üljön át Majával egy másik asztalhoz ... de senki mellé nem akart ülni, és már nem is lehetett volna, mert mondom,csak egy hely maradt ... annyira sajnáltam.
Marcsi néni oda jött és kérdezte mi a baj. Elmondtam, hogy nagyon elkeseredett, mert már csak egy hely maradt a fiús asztalnál. Akkor ő megoldotta végül is, mert két lányt összébb csúsztatott így Maja oda fér harmadiknak, de nagyon kisírt volt a szeme, és szomorú volt Annyira sajnáltam.
És most is ... nagyon remélem, hogy azért a nap többi része jobban alakul ... Pimpit kértem meg, hogy menjen érte, remélem jól tettem. Kicsit beszél vele, meg majd én is itthon ...
Szóval kész csőd lett az első nap ... nem hiába nem vártam én ezt ....
Ráadásul Maja 2kor végez, Erik fél5kor és közben van egy hangszer beíratokzás 4-6ig, Janát meg fél egykor hozom el ... jaj, ki az aki ezt várta?!?!?! Hát én nem!!!!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése