2019 téli szünet
január első napja van... tegnap volt szilveszter. Sokminden járt a fejemben ... hosszú év volt ...
A karácsony egész jól telt. Azt hiszem, kicsit gyomor görcsösen indultam neki. Izgultam. Nem volt egyszerű az előtte lévő egy hónap. A kocsi átadási mizéria, ami talán 30-án végre lezárult ... kivéve, hogy kellene írnom egy panasz levelet és akkor mégsem zárult le. Szóval eléggé megviselt. Krisztián azt mondta, hogy én parázom túl ... nem tudom. MÉgse minden nap vesz át az ember egy null kilométeres új autót ... és megint sok pénzről volt szó. Szóval zűrösen indult és eléggé gyomor görccsel indultam neki. De aztán egész jól alakult. Úgy tűnt, mindenki elégedett lett. Jól sikerültek az ajándékok, kicsik odáig voltak az emeletes ágyért. Majának is nagyon bejött az e-book olvasó egyenlőre. Mamiéknál is jól alakult minden. Kisebb zörrenések és kisebb nyelések ugyan voltak, de ezeket leszámítva jól alakult. A családi karácsony is jó lett. Csak Kristóf és Anett nem jött el, de rajtuk kívül mindenki ott volt a 30. mama nélkül töltött karácsonyon. Megható volt, mikor a mennyből az angyalra mindenki bezsúfolódott a kicsike nappaliba és mindenki elfért és csillogó szemekkel énekelték a dalt, majd hallgattuk a verset. Nagyon hiányzott a mama, mint mindig. Ez eléggé megadta az alap hangot. JÓ volt. MINdenki beszélgetett, mindenki mosolygot, so volt a nevetés.
A két ünnep között is elteltek a napok. Szerettem volna több mindend csinálni, de a kis családom nem volt lelkes. Végül csak egy SOS vásárlásra mentünk el, mert a kicsiknek cipőt, Majának pedig nadrágot kellett venni.
Szilveszterkor kitaláltam, hogy menjünk ki a lovira. Még sosem voltunk, ők szeretik a lovakat és lesz agár verseny is. Lelkesek voltak, de azzal nem számoltunk hogy ennyien lesznek. Persze sikerült összeveszni, majd haza indulni anélkül hogy kiszálltunk volna, de aztán mégis leparkolni és bemenni. Szétfagyva megnézni pár versenyt, majd persze összeveszni és újra mosolyogni, és haza jönni ... szétfagyva. KOmolyan, mióta nem eszem húst, annyira fázom ...
Aztán itthon csak a felmelegedés volt a cél. Sajnáltam, hogy elcsesztem ... lehetett volna egyet társasozni, hogy emlékezetesebb legyen ... de persze elaludtam ... mint mindig ... de jó volt együtt aludni, öten a nappaliban. Együtt kelni ...
MOst van még pár napunk a suliig. Én megint tele vagyok tervekkel ... amikből nem lesz semmi ... mindig leszavaznak ... pedig komolyan itthon ülni, tv.t bámulni vagy gépezni ... nem szeretem ezt az életet ...
A karácsony egész jól telt. Azt hiszem, kicsit gyomor görcsösen indultam neki. Izgultam. Nem volt egyszerű az előtte lévő egy hónap. A kocsi átadási mizéria, ami talán 30-án végre lezárult ... kivéve, hogy kellene írnom egy panasz levelet és akkor mégsem zárult le. Szóval eléggé megviselt. Krisztián azt mondta, hogy én parázom túl ... nem tudom. MÉgse minden nap vesz át az ember egy null kilométeres új autót ... és megint sok pénzről volt szó. Szóval zűrösen indult és eléggé gyomor görccsel indultam neki. De aztán egész jól alakult. Úgy tűnt, mindenki elégedett lett. Jól sikerültek az ajándékok, kicsik odáig voltak az emeletes ágyért. Majának is nagyon bejött az e-book olvasó egyenlőre. Mamiéknál is jól alakult minden. Kisebb zörrenések és kisebb nyelések ugyan voltak, de ezeket leszámítva jól alakult. A családi karácsony is jó lett. Csak Kristóf és Anett nem jött el, de rajtuk kívül mindenki ott volt a 30. mama nélkül töltött karácsonyon. Megható volt, mikor a mennyből az angyalra mindenki bezsúfolódott a kicsike nappaliba és mindenki elfért és csillogó szemekkel énekelték a dalt, majd hallgattuk a verset. Nagyon hiányzott a mama, mint mindig. Ez eléggé megadta az alap hangot. JÓ volt. MINdenki beszélgetett, mindenki mosolygot, so volt a nevetés.
A két ünnep között is elteltek a napok. Szerettem volna több mindend csinálni, de a kis családom nem volt lelkes. Végül csak egy SOS vásárlásra mentünk el, mert a kicsiknek cipőt, Majának pedig nadrágot kellett venni.
Szilveszterkor kitaláltam, hogy menjünk ki a lovira. Még sosem voltunk, ők szeretik a lovakat és lesz agár verseny is. Lelkesek voltak, de azzal nem számoltunk hogy ennyien lesznek. Persze sikerült összeveszni, majd haza indulni anélkül hogy kiszálltunk volna, de aztán mégis leparkolni és bemenni. Szétfagyva megnézni pár versenyt, majd persze összeveszni és újra mosolyogni, és haza jönni ... szétfagyva. KOmolyan, mióta nem eszem húst, annyira fázom ...
Aztán itthon csak a felmelegedés volt a cél. Sajnáltam, hogy elcsesztem ... lehetett volna egyet társasozni, hogy emlékezetesebb legyen ... de persze elaludtam ... mint mindig ... de jó volt együtt aludni, öten a nappaliban. Együtt kelni ...
MOst van még pár napunk a suliig. Én megint tele vagyok tervekkel ... amikből nem lesz semmi ... mindig leszavaznak ... pedig komolyan itthon ülni, tv.t bámulni vagy gépezni ... nem szeretem ezt az életet ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése