Eltelt a nyár
Mérges vagyok. Nagyon eltelt ez a nyár, és mi semmit, de semmit nem csináltunk.
Vagyis ez így nem annyira igaz, de azokból a dolgokból, amiket elterveztünk, nem lett semmi.
Leginkább fájó nekem, hogy az egy éve a szekrény tetején minden nap fájó szívvel és sok sok boldog emlékkel teli sátrat nézem, és idén nem volt használva. annyira jó volt tavaly a sátrazás, olyan szabad és menő érzés volt, vágytam rá nagyon, újra átélni, újra ott lenni együtt és idén sok minden miatt nem jött össze. Nagyon rossz érzés. Lehet, ha csak egyszer össze jött volna, akkor most nem így éreznék a nyárral szemben.
Mert hogy kalandos volt, a gyerekeknek. Minden hétre jutott valami. voltak akrobata táborban, úszó táborban, és maminál és Pimpinél. És voltunk itthon. Velem, 4 hetet, ebből kettőben apa is itthon volt. Ezt is bánom, mert sehova nem mentünk az alatt a két hét alatt sem. Krisztián nem igazán mozdítható, elvan ő ha gépezik, neki más nem kell. Én meg eléggé elfáradtam lelkileg az simét megjelenő ágyi poloskákban, és a folyton változó időjárásban. ÉS múlt héten már elkapott a te jó ég mindjárt suli és nekünk még semmink nincsen érzés. Vásároltunk és ezzel jó sok pénz elment ... már nem éreztem úgy, hogy 3 cipő vásárlása után még el kéne menni valahova. Nagyon semmi érzés volt ez a két hét. Én úgy érztem értelmetlenül telt el.
Közben elintéztünk egy csomó mindent. A szabim első hetében hivatali ügyeket intéztünk, és sikerült mindent teljesen jól abszolválni. Aztán a harmadik hétre is jutott még egy kis intézendő.
És végül eljött az utolsó hétvége. Már mindenhonnét az jön, hogy vége a nyárnak. Én meg letargiába estem, mert hogy vége a nyárnak, mi meg nem csináltunk semmit. Ráadásul itt a hétvége, pótolni lehetne, strandra menni stb, erre mi telis tele vagyunk kötelező programokkal. Semmi kedvem nem volt hozzá. De végül persze ahogy lenni szokott, jól sült el.
Szombaton Adél szülinapi bulijába voltunk hivatalosak. Ami jó votl benne, hogy végre megint medencézhettek a gyerekek. Jó látni őket, milyen ügyesen úsznak. Még Jana is. És hogy mennyire élvezik a vizet. A felnőttek merő unalomba ültek, igyekezve mindenféle kontaktust kerülve a gyerekekkel. De a gyerekek szerencsére jól érezték magukat, így maradtunk jó sokáig, és végül is jó érzéssel jöttünk el, mert ők jól el voltak.
Vasárnap Maja osztálytársáék szerveztek egy közös kirándulást. 11re mentünk, ott pizzázás és utána a közeli hegyre fel, ott palacsintázás és lejövetel, és végül haza. röviden ennyi volt, és persze semmi kedvünk nem volt hozzá. És ahogy lenni szokott, ennél sokkal többet kaptunk és nagyon jól éreztük magunkat.
A család egy nagyon szép házba költözött nem rég. Olyan házba, ahova gondolkodás nélkül költöznék be. Minden szeglete olyan, amilyet el tudnék képzelni, alakítani, és van története, és vastag falai, és régi ajtók és ablakkok, buja növények a kertben. Minden megvolt benne, amit én egy házban csodásnak nevezek. Felmentünk a hegyre, ami mintha csak magammal küzdöttem volna meg, meredeken vezetett felfelé, és mikor felértünk lélegzet elállító panoráma várt minket. Olyan, mint mikor úgy érzed, tiéd a világ. Meseszép hely.
Fenn van egy kis menedékház, ahol két természet közeli pár palacsintát és kolbászt árul, ahol házi szörpöt adnak, és valami éteri nyugalmat áraszt a hely. Aki elhalad arra, mindenki megáll egy pillanatra, megéritni a hely varázsa. Mert varázslatos ,az biztos. Csak üétünk ott órákon keresztül és nem érztük hogy nekünk most innét el kell menni. Már lemenőben volt a nap, mikor ránéztünk az órára és meglepve vettük tudomásul, hogy már ennyi az idő.
Lementünk, még egy pár szót váltottunk, méltattuk a házat, és a kertet, mert újra megérkezve is meseszép, és méltattuk a kirándulást, hogy milyen jó volt.
Igazi töltekezés volt. Igazi nyár búcsúztató. És sajnálom igazán, hogy nem így telt a nyár. Szia nyár, már most várunk vissza!!!!!
Már csak két nap és kezdődik a mókuskerék..... :(
Vagyis ez így nem annyira igaz, de azokból a dolgokból, amiket elterveztünk, nem lett semmi.
Leginkább fájó nekem, hogy az egy éve a szekrény tetején minden nap fájó szívvel és sok sok boldog emlékkel teli sátrat nézem, és idén nem volt használva. annyira jó volt tavaly a sátrazás, olyan szabad és menő érzés volt, vágytam rá nagyon, újra átélni, újra ott lenni együtt és idén sok minden miatt nem jött össze. Nagyon rossz érzés. Lehet, ha csak egyszer össze jött volna, akkor most nem így éreznék a nyárral szemben.
Mert hogy kalandos volt, a gyerekeknek. Minden hétre jutott valami. voltak akrobata táborban, úszó táborban, és maminál és Pimpinél. És voltunk itthon. Velem, 4 hetet, ebből kettőben apa is itthon volt. Ezt is bánom, mert sehova nem mentünk az alatt a két hét alatt sem. Krisztián nem igazán mozdítható, elvan ő ha gépezik, neki más nem kell. Én meg eléggé elfáradtam lelkileg az simét megjelenő ágyi poloskákban, és a folyton változó időjárásban. ÉS múlt héten már elkapott a te jó ég mindjárt suli és nekünk még semmink nincsen érzés. Vásároltunk és ezzel jó sok pénz elment ... már nem éreztem úgy, hogy 3 cipő vásárlása után még el kéne menni valahova. Nagyon semmi érzés volt ez a két hét. Én úgy érztem értelmetlenül telt el.
Közben elintéztünk egy csomó mindent. A szabim első hetében hivatali ügyeket intéztünk, és sikerült mindent teljesen jól abszolválni. Aztán a harmadik hétre is jutott még egy kis intézendő.
És végül eljött az utolsó hétvége. Már mindenhonnét az jön, hogy vége a nyárnak. Én meg letargiába estem, mert hogy vége a nyárnak, mi meg nem csináltunk semmit. Ráadásul itt a hétvége, pótolni lehetne, strandra menni stb, erre mi telis tele vagyunk kötelező programokkal. Semmi kedvem nem volt hozzá. De végül persze ahogy lenni szokott, jól sült el.
Szombaton Adél szülinapi bulijába voltunk hivatalosak. Ami jó votl benne, hogy végre megint medencézhettek a gyerekek. Jó látni őket, milyen ügyesen úsznak. Még Jana is. És hogy mennyire élvezik a vizet. A felnőttek merő unalomba ültek, igyekezve mindenféle kontaktust kerülve a gyerekekkel. De a gyerekek szerencsére jól érezték magukat, így maradtunk jó sokáig, és végül is jó érzéssel jöttünk el, mert ők jól el voltak.
Vasárnap Maja osztálytársáék szerveztek egy közös kirándulást. 11re mentünk, ott pizzázás és utána a közeli hegyre fel, ott palacsintázás és lejövetel, és végül haza. röviden ennyi volt, és persze semmi kedvünk nem volt hozzá. És ahogy lenni szokott, ennél sokkal többet kaptunk és nagyon jól éreztük magunkat.
A család egy nagyon szép házba költözött nem rég. Olyan házba, ahova gondolkodás nélkül költöznék be. Minden szeglete olyan, amilyet el tudnék képzelni, alakítani, és van története, és vastag falai, és régi ajtók és ablakkok, buja növények a kertben. Minden megvolt benne, amit én egy házban csodásnak nevezek. Felmentünk a hegyre, ami mintha csak magammal küzdöttem volna meg, meredeken vezetett felfelé, és mikor felértünk lélegzet elállító panoráma várt minket. Olyan, mint mikor úgy érzed, tiéd a világ. Meseszép hely.
Fenn van egy kis menedékház, ahol két természet közeli pár palacsintát és kolbászt árul, ahol házi szörpöt adnak, és valami éteri nyugalmat áraszt a hely. Aki elhalad arra, mindenki megáll egy pillanatra, megéritni a hely varázsa. Mert varázslatos ,az biztos. Csak üétünk ott órákon keresztül és nem érztük hogy nekünk most innét el kell menni. Már lemenőben volt a nap, mikor ránéztünk az órára és meglepve vettük tudomásul, hogy már ennyi az idő.
Lementünk, még egy pár szót váltottunk, méltattuk a házat, és a kertet, mert újra megérkezve is meseszép, és méltattuk a kirándulást, hogy milyen jó volt.
Igazi töltekezés volt. Igazi nyár búcsúztató. És sajnálom igazán, hogy nem így telt a nyár. Szia nyár, már most várunk vissza!!!!!
Már csak két nap és kezdődik a mókuskerék..... :(
Megjegyzések
Megjegyzés küldése